TABADAN ÉS A TÖRPE

Réges régen, amikor meg a qoytok sem távolodtak el ennyire az istenektől, Mayra sötét tervet eszelt ki, hogy megszerezze a hatalmat a földi szféra felett. Egyik gonosz gyermekét, Tabadant, az óriást felküldte a földre, hogy itt leszületve hódítsa meg azt, és juttassa atyja kezére.

Ám Mayra mesterkedései nem kerülték el az istenek figyelmét, s Tabadannal egy időben Seran is leszületett a földre törpe képében.

Tabadan méretben már gyermekkorában is messze túlszárnyalta társait, és mire elérte a 14 éves kort, már akkora volt, mint egy százéves bükkfa. Mindenki félt tőle, s sorra nyerte a versenyeket, nem akadt legyőzőjére egy nemzet férfiai közt sem. 

Amikor 21 lett, már a fél világot a kezében tartotta. Ekkor tért be hozzá a palotájába, Seran, törpe képében, s kihívta őt egy viadalra. Az óriás nevetett az arasznyi emberkén, és elfogadta a kihívást, mivel jó mókának tartotta.

Abban állapodtak meg, hogy aki ki tudja inni egy hatalmas tó vizét, az nyeri a versenyt, s a másik egy évig és egy napig szolgálni fogja őt.

Tabadan javaslatára először a törpe próbálkozhatott.

Az le is hajolt, s úgy ahogy volt, egy kortyra kiitta az egész tó vizét. Megijedt Tabadan, amikor ezt látta, s amikor a folyók újra feltöltötték a tavat, ő is nekiveselkedett, de még a felét sem itta ki, amikor már akkorára dagadt a hasa mint egy hegy, de nem akarta feladni.

Csak itta, itta a vizet, míg végül kipukkadt, s a hasából a víz esőként hullott a földre. Negyven egész napig esett mire elállt. Ekkor az istenek szivárványt festettek az égre győzelmük jelképeként.