I.                 lecke

HANGTAN

     A sha hangrendszer legtöbb hangja megtalálható a magyar nyelvben is, és ami nem, az is könnyedén megtanulható, így ezzel a témával nem kívánok sokat foglalkozni. Kezdjük is el:

A MAGYARRAL MEGYEGYEZŐ ÍRÁSÚ ÉS EJTÉÉSŰ BETÜK:

B, c, d, e, f, g, h, i, l, m, n, o, p, r, s, t, u, z

A MAGYARTÓL ELTÉRŐ ÍRÁSÚ BETÜK:

A (á),  ts (cs),  tz (dz),  j (dzs),   ē (é),  ī (í),  y (j),  q (k),  ò (ó),  ō (ö),  x (sz),  ù (ú),  ū (ü),  w (v), ž (zs)

A MAGYARBAN NEM MEGTALÁLHATÓ BETÜK:

H: alapvetően H, de néha úgy kell ejteni, mint a ch-t a német bach szóban.

W: néha sima V, de többnyire úgy kell ejteni, mint a w-t az angol why szóban.

Van úgy, hogy külön jelölik, de nem gyakori a ŋ hangot, ami a nagyarban például a hang (haŋg) szóban található meg. Többnyire azonban ezt is sima n nek írják, vagy nem jelölik.

Szóvégi u után például általában alig hallhatóan ejtik, de nem írják le (pl.: qlepu [klε:puŋ], mi megyünk).

Ha két magánhangzó találkozik, ha mindkettő mély, akkor egy alig hallható w-t kell ejteni a két hang között, magasaknál pedig y-t. Pl.: liwaala [lıwa^wa:la]-kétélű, jambi é mé [dзa:mbı ^ye  me:]-szellemem.

A sha írásban van egy különleges betű, a j. Ennek az ejtése változó:

·        Az „a” után „e” pl.: maj [maε:]-lovak

·        Az „e” után „a”

·        Az „o” után „u” pl.: moj [mou:]-szeretni (ez alól van egy kivétel, de arról később beszélünk.)

·        Az „u” után „o”

·        Minden egyébb esetben „r”, pl.: afja [a:fra]-remény

És ezzel már készen is vagyünk a sha hangtan ismertetésével. Remélem mostmár senkinek nem jut eszébe a j-t máshogy olvasni, csak dzs-nek, és a q-t sem kú-nak, hanem csak simán k-nak ejti!:)