AZ ELSŐ VILÁGKORSZAK

Miután az istenek megteremtették a világot, a földet először a sárkányok vették birtokukba. Számtalan sárkány népesítette be a világot. Voltak, akik a vizet választották hazájuknak, s végtelen tengerek mélyén lakoztak, voltak, akik a hatalmas földi erdőkben, és sivatagokban éltek, megint mások pedig az egekben repültek, mint ma a madarak.

Négy sárkánybirodalom létezett a földön.

A tűzsárkányok a sivatagokban, és a vulkánok bendőjében éltek, az ő királyuk Wélo volt. A tűzsárkányok mind vad, féktelen természetű lények voltak, gyilkoltak, öltek, még egymást is megették.

A földsárkányok ura Brahhi volt. Ők voltak a leghatalmasabbak. Nyugodt lelkű lények voltak, hatalmas méretüket a föld szilárd volta miatt kapták az istenektől.

A vízsárkányok a bölcsességükről voltak híresek. Birodalmuk a víz alatt volt, egyesek szerint néhányan még ma is ott élnek a tengermély sötétjében. Uruk Elax volt, minden sárkányok legbölcsebbike.

A levegő sárkányok ura Peran, ők is bölcsek voltak, birodalmuk a felhők közt terült el.

Voltak még rajtuk kívül egyéb sárkány nemek is. E korban született például Xóbe, aki Elax leszármazottja volt, és a ma élő krokodilok őse, s ekkor született Horu, minden madarak ősapja, aki Peran fia volt, valamint Gex, a gyíkok és minden csúszó mászók őse, akit Brahhi nemzett.

Kezdetben a sárkányok békében éltek egymással, és csak a tűzsárkányok harciassága bolygatta meg olykor a békét, de hála a víz és légsárkányok bölcsességének, és a földsárkányok erejének, a tűzsárkányok emésztő lángjai nem pusztították el a világot. Egyensúlyban voltak hát az elemek.

Ám történt egyszer, hogy egy ifjú tűzsárkány, akit Allonak hívtak, unalmában cselt eszelt ki. El kívánta lopni minden sárkányország kövét, ezzel megszerezve az erőket.

Először a tűzsárkányok kövét csente el Wélotól, a legmélyebb vulkán kráteréből, amikor az éppen aludt, majd feljött vele a felszínre, hatalmas tűzözön kíséretében. A tűz felszárította a tengereket, szétkergette a földsárkányokat, és felcsapott az egekig, egészen a légsárkányok palotájáig. Így Allo könnyű szerrel elcsenhette az összes követ, míg a sárkányok fejvesztve menekültek, és próbálták menteni, ami menthető. Még Allot is meglepte, mily nagy felfordulást keltett a csíny, de már nem volt visszaút.

            Megszerezte a köveket, és elrejtezett velük a Hold mögé.

Mikor a sárkányok feleszméltek, s látták, hogy a kövek eltűntek, hatalmas haragra gerjedtek. Mindenki a másikat gyanusította, s minden eddiginél hatalmasabb harc alakult ki közöttük. Seran és Oxan szomorúan tekintettek a földre. Látták a harcot, de nem avatkozhattak közbe.

Wélo seregei felégettek mindent, Elax elársztotta a földet, ami rengett a földsárkányok lába alatt, a légsárkányok szárnyai által keltett viharok pedig végigsöpörtek a földön.

            Mire a harc véget ért, már csak alig pár sárkány lézengett a földön, de azok is, ha meglátták egymást, rögtön hajba kaptak, s küzdeni kezdtek.

A sárkánykirályok immár tehetetlenek voltak. Köveik nélkül nem voltak képesek visszaállítani az egyensúlyt. A földre sötétség borult, s a sárkányok kora a vége felé járt.

Ekkor a Hold megfogyatkozott, s felfedte a mögé bújt Allot. Azóta is így tesz minden hónapban, hogy többé senki se rejtezhessen mögé.

            Amikor a megmaradt sárkányok meglátták az égen rejtőző Allot, és nála a köveket, szégyenükben mind elbujdostak, elhagyták fizikai testüket, és a szellemi szférába, a világfára menekültek a megcsúfolt földről. Mikor a Hold eltűnt, s Allo meglátta mi történt, ijedtében elejtette a köveket, s azok mind visszahulltak a földre. Allo szégyenében és bánatában megfagyott az égen, kialudt a tűzsárkány lángja, s csillagképpé változott.

Amikor éjszakánként felnéztek az égre, s megpillantjátok a sárkány csillagképet, őt láthatjátok. A sárkányt, aki saját népe vesztét okozta.